2011. július 4.

Motivációs levél

Nem sportolok és hobbim sincs. Csak szenvedélyeim vannak. Beteges szenvedélyeim. Képes vagyok perceken át figyelni a csöndet, keresni a semmi ritmusát a létezés értelmetlen körforgásában. Dohányzom. Aktív szexuális életet élek. Gondolatban absztrakt műalkotásokat teremtek pusztán a fények játékából. Környezetemmel ellentétben úgy érzem, életben vagyok (lehet, hogy ez a boldogság definíciója), de tudom, hiányzik az életemből valami. Irtózom a kerti munkától. Ha rajtam múlna, az egész bolygót lebetonoznám, holott összeroppanok a természet szépségeitől. Anyagi okok miatt még nincs gyerekem, pedig szeretnék. Huszonkilenc évesen rájöttem, hogy felnőtté válni csupán annyit jelent: korlátokat állítasz magad köré, és ebben a csöpp univerzumban kell fölépítened egzisztenciádat, hogy aztán ráismerj saját jelentéktelenségedre. Optimista vagyok. Nem hiszek Istenben, de valahol mélyen abban bízok, hogy Isten hisz bennem. Azért kell dolgoznom, mert konzervatív nevelést kaptam. Nem ideológiai, hanem szociológiai értelemben. Én nem vagyok konzervatív. A körülöttem sürgő élő és élettelen dolgokat eszköznek tekintem. Egyetlen küldetésük, hogy segítsenek elérni célomat, mely mostanában elég ködös, ismeretlen és meghatározhatatlan. Csapatmunkát csak úgy végzek, ha én irányíthatok. Ellenkező esetben semmibe veszem társaimat, védekezésképpen pedig megvetést mutatok feléjük. Spontán vagyok és pontatlan. Egyetlen hibám, hogy nem megfelelő időben teszem meg a kellő lépéseket. A zene, a film és az olvasás a mindenem, bár évek óta nem költöttem pénzt lemezre, cédére, kazettára és hónapok óta nem olvasok mást, csak újságot. Szeretném látszólagos közönyömet és semmittevésemet az Önök cégénél kamatoztatni.